Szerző: Janek-Bogáncs Brigitta – Okleveles pszichológus, képzésben lévő integratív terapeuta, Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista – Evergreen Pszichológiai Műhely, 1. kerület Budapest
Szülőként, pedagógusként vagy iskolapszichológusként sokszor hallhatjuk diákok szájából a panaszkodást, hogy „ezt minek kell megtanulnom, mikor fogom én ezt később használni”? A hosszas iskolában töltött évek alatt szinte minden gyermekben felmerül a gondolat előbb vagy utóbb, hogy az évekig tartó tanulás vajon mennyiben szolgálja a későbbi céljainkat. A kérdés jogos, hiszen viszonylag ritkán hallunk olyan helyzetekről, ahol egy felnőttől az Árpád-házi uralkodókat vagy egy-egy Ady verset kérdeztek, mielőtt fizetett volna a sarki boltban. Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy mégis van valamilyen logikus magyarázata annak, miért érdemes időt és energiát szentelnünk a tanulásnak és a művelődésnek. Lássuk, pontosan mi ennek a pedagógiai, pszichológiai és neveléstudományi háttere!
Melyek a tanulás és az oktatás céljai?
Hogy megértsük, milyen céljai lehetnek a tanulásnak, érdemes lehet áttekintenünk, hogy hogyan gyakorol hatást ránk. Alapvetően kimondható, hogy az oktatás három fontos közvetlen célt szolgál: az egyre növekvő tudásanyag minél nagyobb mértékű elsajátítását, az értelem és a gondolkodás fejlesztését, illetve a hétköznapi élet során használható tudás megszerzését. Ezen célok eléréséhez három elengedhetetlen tényező szükséges: hogy erről a hatalmas tudásanyagról legyen egy rendszerezett képünk, hogy ismerjük, hogyan tudjuk ezt a tudásanyagot felhasználni, és hogy legyen valaki, aki ezt a tudást képes használni is (Csapó, 2008).
Hogyan lesz a tanulás eredményes?
Ugyanakkor a tanulásnak további közvetett, de legalább ennyire fontos céljai is vannak. Éppen ezért az ismeretanyag egyre nagyobb mértékű bővülése, a társadalmi változások és az újabb és újabb technológiai lehetőségek egyre nagyobb szükségét vetítik elő annak, hogy az oktatásban rejlő lehetőségeket kiszélesítsük. Ahhoz, hogy jártasságot szerezzünk a különböző műveltségi területeken, elengedhetetlen, hogy elsajátítsuk a tanulásban, a gondolkodásban és a problémamegoldásban való jártasságot. Ez lehetővé teszi később, hogy majd legyen egy alaptudásunk, hogy fejlesszük a problémamegoldó készségeinket, hogy ismerjük a saját hozzáállásunkat és motivációnkat, továbbá formáljuk a kognitív- és akarati önszabályozásunkat és a meggyőződéseinket (De Corte, 2001).

Mely affektív (érzelmi) tényezők befolyásolják az oktatás eredményességét?
Ahhoz, hogy az oktatás minél eredményesebb lehessen, fontos a kognitív (megismerő) tényezők mellett az affektív tényezőket is számításba vennünk. Ezek között szerepel az énkép, a tanuláshoz való viszony, a tantárgyakkal és a tananyaggal kapcsolatos attitűdök vagy a tanulási motiváció. Ezek alakulását korosztálytól függően rengeteg tényező befolyásolhatja, amelyek többek között a szülő és a pedagógus személye, a kortársak hatása vagy az olyan hatékonyságot alakító tényezők, mint a lelkiismeret, az önértékelés, a normakövetés vagy a felelősségérzet (Józsa és Fejes, 2012).
Mit nevezhetünk akkor tanulásnak?
Rengeteg modell és elmélet vizsgálja, hogy pontosan mit is nevezhetünk tanulásnak, milyen tényezők mentén tudjuk megragadni és megmagyarázni a tanulás lényegét. A mai értelmezés szerint alapvető célnak tekinthetjük, hogy hosszantartó, rugalmas, funkcionális, értelemgazdag, általánosítható és alkalmazható tudásra tegyünk szert. Használjuk önszabályozó folyamatainkat, amelyekkel célokat tűzünk ki és időről időre ellenőrizzük és értékeljük is azokat. Megértsük saját gondolkodásunkat, képességeinket és terveinket, és nyomon követve azokat képessé váljunk azok módosítására a következmények figyelembevételével.
Fontos cél lehet a tanulás vizsgálatánál, hogy annak eredményeit ne csak egy, hanem többféle helyzetben és kontextusban is használhatóvá tegyük. Az alapvető tudásanyag elsajátítása mellett megtanuljuk a tanulás tanulásának művészetét, tudásunkat integráljuk és képessé váljunk az így megszerzett információk, készségek és képességek használatára. Továbbá célunk lehet, hogy kialakítsuk érdeklődési körünket, és mindeközben hasznos tudást szerezzünk önmagunkról és másokról egyaránt (D. Molnár, 2010, Fink, 2003).
Tehát az életnek tanulunk, vagy az iskolának?
Összességében belátható, hogy a tanulás fejleszti gondolkodási képességeinket és segít olyan általánosítható, átültethető és transzferálható tudást megszerezni, amely elengedhetetlen a mindennapi életünk menedzseléséhez. Amellett, hogy célja az egyre növekvő tudásanyag hosszútávú, rugalmas, értelemgazdag elsajátítása, segít jártasságot szerezni az egyes műveltségi területeken, fejlesztve problémamegoldó és tervező képességeinket. Segít az egyre növekvő információmennyiségről egy rendszerezett, jól felhasználható képet biztosítani, miközben olyan viselkedéses készségeket is fejleszt, mint az önszabályozás vagy az akarati készségek. Segít megérteni saját gondolkodásunkat, motivációinkat, hozzáállásunkat, meggyőződéseinket és érdeklődéseinket amellett, hogy hasznos tudást nyújt önmagunkról és másokról egyaránt.
Talán a fent leírtak segíthetnek belátni, hogy a tanulást érdemesebb inkább egy lehetőségnek, nem pedig kötelességnek tekinteni, hiszen nem csak a lexikális tudásunk növelését szolgálja, hanem rengeteg olyan egyéni képesség és készség elsajátítását is, amelyek később nagy mértékben könnyíthetik a világunkban való eligazodást.
Szerző: Janek-Bogáncs Brigitta – Okleveles pszichológus, képzésben lévő integratív terapeuta, Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista – Evergreen Pszichológiai Műhely, 1. kerület Budapest
Irodalomjegyzék:
Csapó, B. (2008). A tanulás dimenziói és a tudás szerveződése. Educatio, 17(2), 207-217.
De Corte, E. (2001). Az iskolai tanulás: A legfrissebb eredmények és a legfontosabb tennivalók. Magyar Pedagógia, 101(4), 413-434.
D. Molnár, É. (2010). A tanulás értelmezése a 21. században. Iskolakultúra, 20(11), 3-16.
Fink, L. D. (2003). Creating significant learning experiences: An integrated approach to designing college courses. John Wiley & Sons.
Józsa, K., & Fejes, J. B. (2012). A tanulás affektív tényezői.







