Az egyik leggyakoribb pszichológusokhoz intézett kérdés: “És akkor a pszichológus is jár pszichológushoz?”. Ez általában közvetlen azután jön, hogy a másik fél gyanakodva megkérdezi, hogy belelátok-e a gondolataiba és akkor ,ha már így van, tudom-e, hogy most mi jár jelenleg a fejében…
Nem, nem tudjuk mire gondol a másik. Pont. De az igaz, hogy a fokozott ráhangolódásnak és figyelemnek, valamint “néhány” áttanult évnek, megfelelően feltett kérdésnek és a tapasztalatnak köszönhetően valóban más szempontból közelítünk meg kérdéseket. Ennek köszönhető, hogy tévesen gondolatolvasásnak hiszi a másik fél, ami valójában a pszichológusi munka veleje, vagyis a empatikus, odaforduló, szakmai figyelem.
A pszichológusi munka szépségei közé tartozik a kölcsönös bizalom gyógyító légköre, amelyben nem csak a kliens, de a szakember is osztozik, miközben szelíd támogatással kíséri a hozzá fordulókat a fejlődés és változás útját. A történetek, amelyekkel találkozunk segítenek elfogadóvá válni az emberi lélek sokszínűségével kapcsolatban, miközben rámutatnak saját elakadásainkra és érzékeny pontjainkra. Igen, a pszichológusnak is vannak elakadásai, amelyekkel foglalkozni szükséges, nem csak szakmai hitelességük, de mentális jóllétük érdekében is.
Ehhez több módon kérhetnek segítséget, attól függően, hogy magánéleti vagy szakmai elakadásról van szó.
Amennyiben a nehézség a privát szférát érinti, akkor a jó választás:
- az egyéni terápia vagy
- csoportos pszichológiai folyamat.
Amennyiben viszont szakmai nehézségről van szó, úgy szintén több út áll rendelkezésre, melyek a következők:
- egyéni szupervízió – itt lehetőség nyílik egy tapasztaltabb, szakmailag előrébb járó szupervízor segítésével, teljes titoktartás mellett megosztani az elakadásokat, legyen szó egy adott kliens esetéről vagy a saját pszichológusi működésről (pl. ha a kiégés jeleit észleljük magunkon).
- csoportos szupervízió – ez hasonló az előzőhöz, annyi különbséggel, hogy itt csoportban történik ugyanaz.
- intervízió – vagyis esetmegbeszélés, ahol nem egy tapasztaltabb kolléga vezetésével történik az eset feldolgozása és az elakadások tisztázása, hanem minden résztvevő egyenrangú félként vesz részt az alkalmon.
Mire jó mindez?
Mindannyian felelősek vagyunk önmagunkért, a saját jóllétünkért és szakmai hitelességünkért. A pszichológus sem robot, de miután mások jóllétében igyekszik partneri segítséget nyújtani, ezért talán fokozott felelősség terheli a saját elakadásokkal való megküzdésében.
Nálunk, az Evergreen Pszichológiai Műhelyben külön figyelmet fordítunk kollégáink szakmaiságára és mentális egészségére, ezért minden héten intervíziós csoportot tartunk, amivel nem csak megóvjuk magunkat az elmagányosodástól, bár kétségtelenül van egy ilyen előnye is, de közösen gondolkodva, több szem többet lát alapon, segítjük egymást ezen az izgalmas, felelősségteljes segítői úton.
