Életem kacskaringós útján alakult ki hivatásom: a pszichológia. 2012 óta képződöm céltudatosan a pszichológiában. Sok módszer és gyakorlat közül – melyek mind sokat segítettek utamon, és amelyek során fantasztikus segítőket ismerhettem meg – egyértelművé vált melyik tartozik leginkább hozzám: a személyközpontú módszer. Szeretném hivatásomat és szemléletemet bemutatni, hogy tudja, mire számíthat, ha velem találkozik.

1. Hitem szerint legmélyebb vágyunk a szeretet. Benne azzal a vággyal, hogy megértsenek és elfogadjanak minket. Úgy mások, mint saját magunk is, hogy önmagunk lehessünk. 
2. Lelki sebeink – melyek elakadásaink okai – leggyakrabban a szeretetlenség nyomai. A lelki sebek (akárcsak a testünk) maguktól gyógyulhatnak, a megfelelő környezetben.

Hivatásom, hogy minden igyekezetemmel ilyen „lelki-környezetet”, kapcsolatot és pszichológusi „szeretetet” nyújtsak. Ez nem más, mint hiteles jelenlét, empatikus figyelem, és mély, belső hit, hogy minden ember értékes és méltó a tiszteletre, szeretetre. Ön is! 

Szemléletem szerint, nem az segít, ha meghallgatjuk, hogy mások (akár pszichológusok) szerint mit kell csinálni, hanem, ha ezt sikerül magunkban meghallani. Azt tapasztalom, hogy a változás akkor indul el, amikor egy biztonságos kapcsolatban végre elkezdhetjük meghallani, megérteni és elfogadni magunkat. 

Klienseim és jómagam szerint is, olyan segítő vagyok, aki:

• inkább hallgat;
• főként tapintatos, olykor konfrontatív;
• a kapcsolatra és a megértésre fókuszál, a tanácsadás helyett;
• egyenrangú résztvevője az alkalmaknak;
• az érzésekre fókuszál, nem az elméletre vagy a szakzsargonra;
• nem játszik szerepet/oknyomozót;
• nem egy semleges szakértő, hanem hús-vér, jelenlévő ember.

Várom Önt szeretettel!