Közvetlen szakember vagyok, könnyen kapcsolódom a kliensekhez. Ez azért is van, mert őszintén és sallangmentesen kommunikálok. Jellemző rám, hogy beleteszem magam a közös munkába, nem egy felvett „szerepből” beszélek. Az üléseken jelen vagyok és figyelek rád, fontos számomra, hogy biztonságban érezd magad, és elmondhasd a nehézségeidet, akkor is, ha bűntudat vagy szégyen nyomaszt miattuk. Távol áll tőlem az ítélkezés. Van tapasztalatom arról, milyen pszichológushoz menni, ültem én is azon a széken.

Az egyik erősségem, hogy elfogadom a kliens igényét arra vonatkozóan, hogy neki most van szüksége segítségre. A munkapszichológia és a kríziskezelés egyik előnye, hogy a praktikum és az időfaktor hangsúlyosan jelennek meg ezen a területen. Két vonalon szokott kialakulni ezáltal a munka: az egyik az aktualitásoké, vagyis hogy mit tudunk most tenni, a másik pedig a mélyebb munka. Az első azért fontos, hogy rövid távon amennyire lehet, kijjebb mássz a gödörből, a másik pedig azért, hogy legközelebb ne ess bele. De ez az én elképzelésem. Az ülésen partnerként és felnőtt emberként tekintek rád, így nem titokban mozgatom a szálakat, hanem együtt beszéljük meg, merre menjünk tovább, mi számodra a hasznos és elbírható.

A felelősség a tiéd. Te vagy a problémád szakértője, én csupán az általad behozott narratívákat ismerem. Arról, hogy melyik ösvényre lépsz, neked kell döntened, hiszen te fogod viselni és/vagy élvezni a következményeit. Ezen az úton figyelemmel, elfogadással, kreativitással, közös gondolkodással, biztonságos és megtartó térrel és idővel, pszichológiai eszközökkel és technikákkal tudlak támogatni.

Nagyon megtetszett nekem egy mondás, ami sokat segített, amikor nekem voltak nehézségeim. Az önismereti munkám során találtam rá véletlenül, amikor beértek bennem dolgok a pszichológussal való munkát követően: „Amor fati”, azaz a „sors szeretete”. Ez egy sokrétegű és mély mondat. Nekem arról szól, hogy ez a cél, ide eljutni. Amikor feldolgoztad a múltad, a sok mélypont és a sok jó dolog békében megvan egymás mellett, értelmet kapnak a régi események, és megszereted azt az embert, aki ezen az úton végigment, azaz saját magad. És ez nem minden, mert ebben benne van az is, hogy a jövő ebben az állapotban valami kiszámíthatatlan ködből egy még nem ismert kalanddá változik (minden nehézségével együtt). A fentiekből fakadóan pedig újra, vagy talán először érzed azt, hogy igazán élsz, és hálával élvezed a létezést.

És még egy útravaló gondolat: „Az emberi lélek gyógyulásra van ítélve.” Úgy gondolom, meg fogod találni az egészséges módját annak, hogy jobban legyél, hiszen ezeket a sorokat olvasva is éppen ezen az úton jársz. Akár velem sétálsz egy darabig, akár nélkülem, sok sikert és kitartást kívánok neked, hiszem, hogy menni fog!