Meggyőződésem, hogy az életet arra tervezték, hogy éljük.

Mit értek ez alatt? Azt, hogy a jelen megragadásánál semmi sem fontosabb, és akkor élhetünk egy igazán teljes életet, ha megragadjuk a kínálkozó lehetőségeket, és nem várunk a megfelelő pillanatra, ami talán sosem jön el. Ha a gyermekkorunk során nem érnének minket traumák, és nem sérülnénk, meggyőződésem, hogy ebben mindannyian kitűnőek lennénk.

A gyermekkorunk azonban tele van traumákkal, cserbenhagyásokkal, bizonytalanságokkal, amik előidéznek bennünk egy szorongást, egy bizalmatlanságot a világ ellen – ezért amikor a jelenről van szó, megrettenünk a lehetséges rossz kimenetel fantáziájától, és inkább visszavonulunk. Ha a földön maradunk és meglapulunk, nem is válthatunk célponttá – hiszen csak azt veszik észre, aki repül. Ahhoz azonban, hogy megtapasztaljuk a szabadságot és a biztonságot, muszáj megtanulnunk repülni.

Ebben segítek a klienseimnek – hogy megtanuljanak kilépni a szorongás árnyékából, és élni az életet.